Kezdetek…

"Az emberek rettegnek attól, ami bennük van. Pedig csak ott találják meg azt, amire szükségük van."

A korlátok csak a fejemben vannak. Emlékszem, édesanyám orvostól orvosig járt velem kiskoromban, hogy miért vagyok annyira kórosan elhízva. Pestre kaptam beutalót a háziorvosomtól. 1 hónapig voltam kórházban, amíg kivizsgáltak.

Ott orvosi igazolást kaptam arról, hogy hormonzavaros vagyok és genetikai okokból nem tudok lefogyni. Azt mondták az orvosok, hogy törődjek bele, örök életemre kövér leszek. Ezt örököltem – ezt dobta a gép…

Abban a "kiváltságos" helyzetben volt részem, hogy nem kellett erőt vennem magamon és változtatni az életmódomon, mert orvosi felmentésem volt róla. Szánni való, akaratgyenge és lusta ember voltam.

Még az sem zavart, hogy alig találtam magamra ruhát. És ami jó volt méretben – feltéve, ha nagy nehezen találtam –, az is 5XL-es volt.

Aztán 22 éves koromra, mikor már aztán tényleg kellően forrt a vérem :D erőt vettem magamon és véghez vittem a lehetetlent. 1,5 év alatt 180kg-ról lefogytam 78kg-ra.

Az elmúlt 7 évben sikeresen tartottam a súlyom, 90-100kg között mozogva – kivéve egy botlást 2 évvel ezelőtt, amikor felkúsztam 98kg-ról 130kg-ra és a ruháim kezdtek összemenni a mosásban.

Aztán ismét összeszedtem magam és most ott tartok, hogy újra 90kg vagyok. Múlt 7végén vásároltam be új felsőkből, az 5XL-től eljutottam az M-es méretig. Itt tartok most és kb. 1 hete kezdtem az új 30 napos kihívást, amivel az eddigi legbrutálabb formám fogom hozni a nyárra.

To be continued…